És hogy miért nem a jövő? Azért, mert a jövő már elkezdődött (közhely, hehe). 2010. április 29-én ugyanaz lesz mind Magyarországon, mind máshol a világban, mint ami most van, és nem a válságra gondolok. Az emberiség lassan halad előre a fejlődés útján, néha egy amputált végtagú ember magabiztosságával, néha egy nyílt tengerben fürdőző lajhár kecsességével. Nem óhajtok a részletekbe belemenni, dátum nélkül ugyan, de sokan megírták már, szerintük mi várható, hogy várható, a hazai helyzet meg aztán még kiábrándítóbb, mint az egész emberiségé,a mutyival, korrupcióval, a kimondatlan és el-pápápápá-zott problémákkal, az alkalmatlanok pozícióba juttatásával, a portások országa és az uram-bátyám mentalitással. De erről majd máskor, kicsit nyugodtabb körülmények között.

Addig is a kérdésre válaszolva egy klasszikust idéznék: Hogy mit fogunk csinálni 2010. április 29-én? Ugyanazt, amit minden nap: meghódítjuk a világot.

Ha akartok még más jövőbeli sztorikat olvasni és nézni a jövő szánalmas bloggereit (ha mi vagyunk a jövő, az irodalom szarban van), klikk a jövő emlékei blog-ra.

- Az aluljáróba, kisfiam.
- De anyúúú, én nem akarok megint az aluljáróba menni!
- Ott fogsz szépen csücsülni az ölemben, majd éneklek neked, az emberek meg pénzt adnak nekünk.
- De ott olyan hideg van és annyi ember, nem szeretek ott ülni. Meg unalmas is, nem tudok játszani.
- Kevinke, tudod, apád milyen, és ha józanul jön haza, biztos elver mindkettőnket.

Szóval a pestieknek biztos feltűnt már, ha tömegközlekednek, valahol biztos belebotlanak olyan koldusokba, akik a kisgyerekükkel a karján koldulnak, akár nyár van, akár tél, még a legnagyobb fagyban is képesek kint ülni. A legrosszabb, amikor ehhez még énekelnek is, mert a) anyu (?) nem tudja a szöveget pontosan, ezért kicsit átkölti; b) annyira borzalmasan falsul énekli, hogy az a csöppet is jóérzésű embert (az utasok kb. 90%-a) sérti.

Kérdéseim: ha koldus, akkor hogy tudja eltartani a gyereket? Ez esetben hol van a rendőrség és a gyámügy? Ha valaki nem tud gyereket felnevelni, akkor a gyereknek nincs ott helye. Vagy azért nem vették el tőle, mert el tudja tartani? Akkor mi a fenéért koldul?

Akárhogy is forgatom, egyszerűen az jön ki, hogy az ilyen szülő veszélyes a gyerekre, el kell venni tőle. 2 dolog miatt is. Az egyik, hogy veszélyezteti gyereket, mert kockára teszi az egészségét, a másik, hogy teljesen rossz értékrendet alakít ki a gyerekben, mert mit lát? A pénz kéregetéssel terem, és nem munkával. Nem fogja ismerni azt a szót, hogy dolgozni, vagy azt fogja hinni, hogy ez is munka, a hazudozás, lopás, csalás, utcai bűnözés (a pénzt biztos kocsma-hitelre és játékgép-adókra fogja behajtani a lokális adóhatóság, az Apu(h)), koldulás, markecolás (100-asért a kesztyű). Ilyenkor vajon ebédszünet van a romavédőknél és a hatóságoknál? Ki fogja megvédeni a cigány gyerekeket és nőket (háháhá, LOL, ez utóbbiak beszéljenek Csernussal)?

Suna-sunárum, ezek a koldusok egy viharvert kacsapöcsöt sem érdemelnek, nem hogy a mi keservesen megkeresett adóforintjainkat. Egyszer talán majd felteszem nekik a kérdést, mégis csak érdekesebb halálnem, mint kiírni Harlem közepén egy táblára, hogy "utálom a niggereket".

...főképp Budapesten (legalábbis itt vannak jelen a legnagyobb koncentrációban, így lassan fővárosunk egy nagy koncentrációs táborra hasonlít). Istenekkel mindenki találkozott már szerintem, főképp a közlekedés során. Leszögezem, itt most hamis istenekről beszélek, mert ők tulajdonképpen emberek, de csak akkor derül ki, ha egy náluk nagyobb isten (akár hamis is) másképp nem dönt, és vagy pipogyára veri, vagy fel nem tekeredik egy égbe törő dologra az autójával (ekkor az istent éppen karmának, sorsnak, esetleg emberi ostobaságnak hívják).

Az ilyen isteneknek mindent szabad: ők szoktak cikázni az autóikkal a csúcsforgalomban, záróvonalon előznek egész kocsioszlopokat, autópályán jobbról előznek (ha nem villognak/dudálnak le 180-nál), piroson is áthajtanak, embereket lakoltatnak ki, ha pozícióban vannak, akkor elképesztő pénzeket utalnak ki maguknak/saját cégeiknek/pajtiknak/stb., és néha rendőröknek, politikusoknak hívják őket, néha senkinek, ennek ellenére nagy és (kívül-belül) sötét autókkal járnak, bár senki nem tudja, miből van nekik (pl. Budapest belvárosában nem hinném, hogy megterem a bodza).

Egy állami hivatalban dolgozó barátom mesélte (hihetetlen, de vannak olyan állami intézmények, ahol ténylegesen kell dolgozni, barátomat elnézve pedig nem is keveset, ráadásul magas szakmai színvonalon), egy minisztériumi emberke írt neki egy levelet, hogy egy barátja szeretne egy vállalkozást indítani, amihez mindenféle szigorú engedély kell, és ezek megszerzésében segítsenek neki. Barátom válaszul visszaküldte azoknak a jogszabályoknak a listáját (kb. 20), amelyekbe a vázolt módon működő vállalkozás ütközik. Levelét azzal zárta, hogy amennyiben ezek a jogszabályok megváltoznak, akkor nincs semmi akadálya. Erre elkezdték megváltoztatni a jogszabályokat. Egy f*szkalap jóléte miatt egy hazánk természeti kincseit veszélyeztető vállalkozás lassan engedélyhez fog jutni, és ha az megvan, akkor biztos jut neki mindenféle állami és EU-s támogatás is, mert olyan a jogszabályi háttér.

Még a nyáron történt velem, hogy bicikliúton kereszteztem egy forgalmasabb utat. Zöld volt a lámpám, gondoltam teljes nyugalomban áthajtok, amikor is feltűnt egy terepjáró, benne egy dagadt paraszt (nem, ez csak egy sima sudribunkó volt, nem roma, mielőtt elszabadulnának az indulatok), aki valahogy nem akart megállni a lámpánál. Mutattam neki a mi lámpánkat, hogy nézd, ha az zöld, akkor a tiéd piros. Válaszul belefeküdt a dudába. Gondoltam, most már megérdeklődöm, miért ekkora földnélküli szántóvető, és odamenve feltettem neki a kérdést. Persze már csatolta is ki magát: 
"Gyere te giliszta, ha még egyszer mutogatsz, meg sem állok."
"De azt ugye tudod, hogy piros volt a lámpád?"
"De te akkor se mutogass nekem, mert leszedlek a biciklidről! És amúgy is, nekem szabad!" És mutatja a szélvédőjét, amin ott figyel valamilyen idióta rendőrség feliratos matrica.
"Ettől még kurvára nem szabad áthajtanod a piroson!" mondtam neki (naivan).
"De igen, mert szolgálatba helyezem magam, bevitetlek a haverjaimmal, és hülyére veretlek."
Minden további szó fölösleges volt, búcsúzóul lefényképeztem még hátulról az autót (fekete Audi Q7, KXD-***, nem jegyeztem meg, de ha látod magad, a rendőrmatricádat a szilánkosra tört szélvédőddel együtt told fel a seggedbe, hogy a szádon húzhassam ki).

Ez ugyanaz a kategória, amikor a belvárosi bodzatenyésztők csapatnak a verdával, nyomják az igénytelen gépilakodalmast, közben mindenkit legyorsulnak, mindenki elé bevágnak, ha valahol le akarnak parkolni, akkor oda leparkolnak és pont, ha éppen az út kellős közepén jut eszükbe a családot felvenni, az sem érdekli őket, mert ők (hamis) istenek.

És hogy miért is van ez? Egyszerű: ha egy kicsit is meglenne a szándék a politikusokban (mintahogy nincs, és ne legyenek illúzióink, egyik oldalon sincs meg), rendbe tudnák tenni a jogszabályokat és vele együtt a rendőrséget. Most minden túlszabályozott, hogy meglegyenek a kiskapuk, hogy több értelmezés is lehessen, és könnyű legyen a zavarosban halászók dolga. Valóban, abban a pillanatban, hogy a jogszabályok a helyükre kerülnének, ők mehetnének a dutyiba, a többi (hamis) istennel együtt, akiknek egészen addig mindent szabad volt. Komolyan, ezekből olyan frankón meg lehetne gazdagodni, ha jól bekóterolnák őket, csak kamerákat kellene felszereltetni a celláikba, a zuhanyzóikba, és gyakorlatilag mindenhova követni őket vele, és eladni az egészet, mint reality show-t. Természetesen a többi rabnak is bevezetni a tévéjére, ha kedvük szottyanna egy kis friss húsra, akkor mikor menjenek, nyilván ők sem szeretnének szaros ánuszt töcskölni, meg akkor nem fáj úgy, mintha szárazon csinálnák. A többit az igazságosztó blogra hagyom.

Ez a téma elég sok dologhoz kapcsolódik. A lényege: senki nem tesz semmit. Lapulnak, és azt várják, hogy valaki lépjen, hogy megmondja, hogy segítsen, hogy megoldja. Sajnos a magyar nép erre lett idomítva, hogy azt kell csinálni, amit mondanak. Ne cselekedj, ne gondolkodj, azt csak bízd ránk, majd mi megmondjuk, mit csinálj, és mit gondolj a dolgokról. Ez látszik a politikában, látszik a rendőrségen, látszik a tömegközlekedésen, az élet szinte minden területén, ahol mi magunk tudnánk tenni valamit a saját sorsunk megjobbításáért, mégis mástól várjuk a segítséget. Nyugdíjasok, munkanélküliek, segélyből élők, betegek, vannak ám sokan. A rendszer eleve nem azt támogatja, hogy egy munkanélküli mielőbb találjon állást és hasznos tagja legyen a társadalomnak. Nem a megelőzésre épít, hanem a betegségek kezelésére (egy orvos barátom szavaival élve: betegségügy van ma egészségügy helyett). A sort lehetne folytatni,de fölösleges. Ha ezeknek a heréknek (a társadalom eltartottjainak) a juttatásait megnyírbálják, rögtön jön valami félhülye, aki elkezd óbégatni érte, és rögtön akad valaki, akinek érdekében áll emögé az ostoba élősdi mögé állni (igazából annyira nem is ostoba, a saját érdekeiért egész jól tud kapálózni, csak a közösség érdekeiért nem tesz semmit).

Szóval, ül a félhülye és behülyített nép a tömegközlekedésen, és felszáll valaki, aki hangosan óbégat és zaklatja a népet. Kicsit nagyobb darab is, persze, mert ezek olyanok, vagy ha nem, akkor legalább 3-4 gyökér áll össze. Nekem senki ne mondja, hogy ez így jó, és senkit nem zavarnak, meg hagyjuk élni, mert ő sem hagy bennünket élni. Rá is lehet szólni, e jó esetben a pofánkba röhög, rossz esetben még ő lesz vérig sértve, hogy zaklatjuk. Volt már olyan esetem, hogy a metrón néhány srác hallgatta a zenét a telefonból (igen, a vesszőparipám), és amikor rájuk szóltam, azt mondták, hogy egyedül engem zavar, mert más nem jött oda. Miért, barátom, megkérdeztél mindenkit, és azt mondták, hogy nem zavarja őket? Honnan tudod, ha nem kérdezted meg? (Az másik kérdés, hogy én honnan tudom, hogy másokat zavar, mivel én sem kérdeztem meg.) Kedves Emberek, nagy betűvel: ha valami zavar, miért nem léptek? Miért azt várjátok, hogy én menjek oda, és cselekedjek helyettetek? Miért nem tesztek valamit a saját érdeketekben? Nem lehetek ott mindenhol, és sok dolgot én sem merek megtenni, pláne ha senki nem áll mögém az ilyen dolgokban. Inkább ültök a helyeteken, és elkönyvelitek, hogy a másik maga a sátán, csak azért, mert nem volt aki rászóljon és megnevelje, és nem érezte azt, hogy ő itt most egy csomó embert magára haragított ezzel az utolsó, mocskos, egoista hozzáállással. Maradandó élmény volt számomra, amikor a metrón kb. 2 állomást utaztam végig annó egy frissen behugyozott hajléktalannal. Nem hiszem, hogy a kedves olvasó el tudja képzelni, milyen büdös volt, hacsak nem utazott ő is ugyanazzal a metróval. 2 állomás. Egy idősebb fószer elunta végül, és kikísérte. Bátrabb volt mindannyiunknál, az akkori önmagamnál meg aztán fényévekkel. Iszonyúan belelapultam a tömegbe, és valahol lent bennem volt, hogy magam oldjam meg, de a hang csak hang maradt, nem vált tetté. Ez az én szégyenem, nem valakié, aki nem tett semmit. Ha magadban azt mondod, hogy miért nem tesz már valaki valamit, akkor nézz magadra: te is valaki vagy, és te semmit sem tettél önmagadért, miért várod el mástól, hogy érted bármit is megtegyen? Megérdemled? Szerintem igen, én is megérdemeltem a csontig hatoló húgyszagot.

Szóval, kedves emberek, mondjátok el nekem, nem éreznétek magatokat jobban, ha végre egy bátor ember, aki számotokra nehezen elképzelhető küzdelemben legyűrte önmagát és a tettek fennsíkjára lépett végre, hogy leszállítson egy oda nem illő embert, vagy rászóljon egy mobiltuctuc-os kisköcsögre/kispicsára, szóval ha emellé az ember mellé odaállnátok, és ti is elküldenétek anyukájuk belső szerveibe őket? Gyerekek, maradhattok, de ezen a buszon utazik egy közösség, aki nem folklór előadást hallgatni szállt fel, meg nem holmi eau de homeless (pour homme-less) parfümötszagolni, egyenese a "gyártótól". Szóval emeljétek fel a seggeteket, és nem állam bácsi nyakán lógni és nem mástól várni a megoldást, hanem igenis megdolgozni azért (minden értelemben), hogy jobb legyen nektek. Jah, és segítek: ha a közösségnek jobb lesz, higgyétek el, nektek is jobb lesz. Kezeljétek befeketetésként a jövőbe.

Most pedig vissza dolgozni...

Eltűntem. Azon is csodálkozom, hogy valaki visszanéz ide egyáltalán. Ez önmagában is egy "mondd, mi bánt"-téma, amiről most nem kívánok írni. Maradjunk annyiban, hogy mivel eleve lassan írok (de csak azért, hogy könnyebb legyen olvasni), ezért időm sincs mostanában írni. Majd visszajövök, de az ütni fog, ezért pedig fájni. De most első a meló, hogy legyen sok csilingelő pénzecském, és el tudjak húzni erről a trágyatelepről.

Elnézést a vidékiektől (én is az vagyok), ismét pesti "vicc" következik.

Hmm, biztonsági őröket vertek. Erre egy egész néprajzkutatási anyagot lehetne mondani szólásmondásokból (kezdve a korpa közé keveredéstől a mindig van egy erősebben át egészen a kard által vész-ig), de azt hiszem, nem kell komment. Egy baj van ezzel: akiket megvertek (netán kórházba is kerültek), az érzelmi alapú bosszúk törvényszerűsége alapján nagy valószínűséggel nem azok voltak, akik megérdemelték volna, hanem pont azok, akik netán rendesek voltak, és jól végezték a munkájukat, míg a támadók valószínűleg nem azok az emberek voltak, akiket ezek (t.i. az őrök) megsértettek, (meg)bántottak, hacsak nem azzal, hogy (ellen)őrök kérték tőlük a jegyet-bérletet. Kíváncsi lennék, igazából mi történt. Ezen a történeten ugyanúgy lehet háborogni, mint kárörvendeni, pedig ennek egy normálisn működő országban meg sem kellett volna történnie. Egészen egyszerűen nem megoldás az, ha valakik hordában járnak és bárkiben félelmet keltenek, legyenek azok akár fehér, akár barna gárdisták, ellenőr-és cigány hordák, netán politikusok. Egyáltalán, mi céljuk azzal, hogy félelmet keltenek, miért jó nekik, hogy valakik félnek? Menjetek haza anyátokat riogatni, úgy, ahogy más anyukáját riogatjátok.

Kicsit nézzünk a dolgok mögé, természetesen az én szemszögemből. Van egy elbaszott közlekedési társaság, rengeteg problémával, sok oda nem illő alkalmazottal (ha csak elfelezzük a BKV figyelőn olvasható eseteket, már akkor is túl sok minden történt), akik természetesen azokat zikálják, akiket tudnak/mernek, és nem azokat, akik végképp zavarják az utasokat. Ismét ártatlanok szopnak emiatt, mert a böcsületes utas, aki kifizette a pénzt a jegyre, bérletre, állandó irritációt kap cserébe a szállítási szolgáltatás (lerobbanó járművekkel? Jó vicc...) mellé (hajléktalanok, hangoskodó egyének, gyakori bunkó (ellen)őrök, mobil-DJ-k, ez utóbbiakat kellene az Artisjusnál és egyéb szervezeteknél jól feljelenteni, mert egy jogdíjas anyagot jogtalanul nagyközönség előtt játszanak le, ráadásul úgy, hogy azt én nem kértem), és pont ők kapják a legtöbb szart a nyakukba ezektől, akiket ráadásul az ő pénzéből fizetnek. Néhányuknál aztán persze hogy kiborul a cérna, és elkezdenek jegy nélkül utazni. Mindenkinél megvan az a pont, ahol azt mondja, hogy ezt már nem.

Az ellenőrök meg ezt látják nap mint nap, hogy ott van fent a sok senkiházi, és ha szerencséjük van, nem dobják le őket nagy egyetértésben. Így persze nem is nagyon kísérleteznek a nagyobb méretű példányokkal, akik bőven vágósúly felett vannak, hanem azokat veszik elő, akiket mernek, elindulva a könnyebb ellenállás irányába. Tegye mindenki a szívére a kezét: ezért a pénzért ki vállalná az ingyen arcplasztikát (száj és arcok feldagasztása - ez nagyon divatos manapság - , orr formájának megváltoztatása, stb.), hmmm? Milyen érzés lehet egy olyan cégnek dolgozni éhbérért, ahol a nagyok maguk határozzák meg a saját fizetésüket, és valószínűleg megússzák, vagy ha nem, nagy valószínűséggel valami alku köttetik a háttérben? Milyen érzés lehet magunkfajtával utazni, és valami olyat kérni tőle, amiről a lelkünk mélyén úgy érezzük, hogy nem teljesen igazságos a fenti okok miatt? TE hogy éreznéd magad? Én biztos más meló után néznék, mert én normális embernek tartom magam, és ha én így gondolkodom, sok hozzám hasonló is valószínűleg így gondolja. És mit gondoltok, ki marad? Persze hogy az alja.

A probléma, mint mindig, odafent van. Egyszerű lenne pedig a képlet: gyerekek, mi, a BKV tisztességesen játszunk, odafigyelünk az alkalmazottainkra, nem herdáljuk, nem nyúljuk a pénzt, sőt, a főváros, az állam és az utasok egyenlő részben állják a költségeket, cserébe viszont csak az utazhat, aki megfizeti az árát. Ha azt látjuk, hogy becsületes vagy, udvariasak vagyunk (az alkalmazottakat folyamatosan ellenőrizzük próbautasokkal), de ha nem, reszkess, vazze, mert nem jutsz el a következő megállóig, az biztos, és ez ellen egyetlen ombushmann sem tehet semmit. A többség java a kisebbség felett.

A bevezetőben ugye írtam, hogy nekünk is vannak problémáink. Természetesen azon kívül, hogy többesszám első személyben beszélek magamról.

Ezek közül az egyik a hangos zene. Talán azért ez került első helyre, mert számomra még friss az élmény. Az egyik szomszédom előszeretettel hallgatja hangosan a zenét, és az ablaka az én oldalamon van. Napközben még elmegy, hogy valaki rákényszerít a tuc-tuc hallgatására (és itt most nem a zene stílusával van bajom), neki is legyen ennyi "szabadsága", nem fogok szólni. De az már teljesen taccsra vág, amikor este indítják be a fos-blastert vagy a kicsi aktív hangfalakat a böszme mélyládával. Az egy dolog, hogy ott a házirend - amivel ezek alapján akár egy billegő széket is kiékelhetnének, kb. ugyanennyi lenne az értelme -, de engem még borzasztóan is zavar. Úgy eleve mondjuk a hangos zene, még akkor is, ha esetleg olyat hallgatnak, amit én is kedvelek.

Szóval este is fogtam magam, felmentem, hogy szóljak. Kivételesen ajtót nyitott (csúnya tekintet, morcos arc), majd megkértem, hogy halkítson egy elfogadható szintre. Elkent válasz, jó-jó . Mondtam OK., de az is jó lenne, ha nem kellene minden egyes alkalommal feljönnöm, hanem este 10 után legyen már csend, hogy azért ne a basszust hallgassam a Family Guy alatt. Ekkor szakadt el benne a bili, gyakorlatilag megfenyegetett, hogy ha még egyszer nem én, hanem a rendőrök szólnak rá (egyszer kénytelen voltam kihívni őket, tényleg nem volt más mód), akkor nagyon rábaszok.Remek, ő a gyökér, és még engem akar rábaszatni (bárhogy is definiálta magában a rábaszás fogalmát). Én meg asszisztáltam, és jól be is rezeltem, azért jobb nem túlzottan megharagítani valakit, aki a dutyit is megjárta.

Pedig én sem voltam ám mindig ilyen, voltam bizony fősulis, sőt, ott kollegista, viszont nem a zene volt az, ami miatt nem bírtam elaludni (az ágy volt az oka), az nem zavart akkor. Most meg miért? Nem logikus.

Szóval itt az igazi probléma valahol mégis csak a háttérben húzódik (mint szinte mindennél): miért idegesít engem a hangos zene? Miért nem tudok egy ütemesen térfogatváltó autó mellett elmenni úgy, hogy ne városi agrárgazdáznám le az autó sofőrjét? Azt hiszem, volna még mit megtudnom magamról és a bennem lejátszódó folyamatokról.

Először akkor egy kicsit részletesebben, mi is a célja a blognak.

Mindenkinek vannak problémái, kinek kisebbek, kinek nagyobbak. Tudom, mert nekem is vannak, és nem találkoztam még olyan vidám(nak látszó) emberrel, akinek minden heppi-víkend-tibicsoki lett volna. Illetve de, de csak addig, amíg el nem múlt a szer hatása. Utána még rosszabb lett, de ez már egy másik blog témája lenne.

Szóval a blog célja az, hogy mindenki ki tudja írni magából a problémáját, és így egy kicsit megkönnyebbüljön. Természetesen bármi jöhet, ami éppen az adott pillanatban idegesít, vagy nem tudtátok túltenni magatokat rajta, mint Zoli a trombitás nótacsászáron. Ha jól csináljuk (igen, ez egy valódi közösségi blogolás), megoldást is találhatunk a problémáitokra (és az enyémekre is).

Hajrá!