Ez a téma elég sok dologhoz kapcsolódik. A lényege: senki nem tesz semmit. Lapulnak, és azt várják, hogy valaki lépjen, hogy megmondja, hogy segítsen, hogy megoldja. Sajnos a magyar nép erre lett idomítva, hogy azt kell csinálni, amit mondanak. Ne cselekedj, ne gondolkodj, azt csak bízd ránk, majd mi megmondjuk, mit csinálj, és mit gondolj a dolgokról. Ez látszik a politikában, látszik a rendőrségen, látszik a tömegközlekedésen, az élet szinte minden területén, ahol mi magunk tudnánk tenni valamit a saját sorsunk megjobbításáért, mégis mástól várjuk a segítséget. Nyugdíjasok, munkanélküliek, segélyből élők, betegek, vannak ám sokan. A rendszer eleve nem azt támogatja, hogy egy munkanélküli mielőbb találjon állást és hasznos tagja legyen a társadalomnak. Nem a megelőzésre épít, hanem a betegségek kezelésére (egy orvos barátom szavaival élve: betegségügy van ma egészségügy helyett). A sort lehetne folytatni,de fölösleges. Ha ezeknek a heréknek (a társadalom eltartottjainak) a juttatásait megnyírbálják, rögtön jön valami félhülye, aki elkezd óbégatni érte, és rögtön akad valaki, akinek érdekében áll emögé az ostoba élősdi mögé állni (igazából annyira nem is ostoba, a saját érdekeiért egész jól tud kapálózni, csak a közösség érdekeiért nem tesz semmit).
Szóval, ül a félhülye és behülyített nép a tömegközlekedésen, és felszáll valaki, aki hangosan óbégat és zaklatja a népet. Kicsit nagyobb darab is, persze, mert ezek olyanok, vagy ha nem, akkor legalább 3-4 gyökér áll össze. Nekem senki ne mondja, hogy ez így jó, és senkit nem zavarnak, meg hagyjuk élni, mert ő sem hagy bennünket élni. Rá is lehet szólni, e jó esetben a pofánkba röhög, rossz esetben még ő lesz vérig sértve, hogy zaklatjuk. Volt már olyan esetem, hogy a metrón néhány srác hallgatta a zenét a telefonból (igen, a vesszőparipám), és amikor rájuk szóltam, azt mondták, hogy egyedül engem zavar, mert más nem jött oda. Miért, barátom, megkérdeztél mindenkit, és azt mondták, hogy nem zavarja őket? Honnan tudod, ha nem kérdezted meg? (Az másik kérdés, hogy én honnan tudom, hogy másokat zavar, mivel én sem kérdeztem meg.) Kedves Emberek, nagy betűvel: ha valami zavar, miért nem léptek? Miért azt várjátok, hogy én menjek oda, és cselekedjek helyettetek? Miért nem tesztek valamit a saját érdeketekben? Nem lehetek ott mindenhol, és sok dolgot én sem merek megtenni, pláne ha senki nem áll mögém az ilyen dolgokban. Inkább ültök a helyeteken, és elkönyvelitek, hogy a másik maga a sátán, csak azért, mert nem volt aki rászóljon és megnevelje, és nem érezte azt, hogy ő itt most egy csomó embert magára haragított ezzel az utolsó, mocskos, egoista hozzáállással. Maradandó élmény volt számomra, amikor a metrón kb. 2 állomást utaztam végig annó egy frissen behugyozott hajléktalannal. Nem hiszem, hogy a kedves olvasó el tudja képzelni, milyen büdös volt, hacsak nem utazott ő is ugyanazzal a metróval. 2 állomás. Egy idősebb fószer elunta végül, és kikísérte. Bátrabb volt mindannyiunknál, az akkori önmagamnál meg aztán fényévekkel. Iszonyúan belelapultam a tömegbe, és valahol lent bennem volt, hogy magam oldjam meg, de a hang csak hang maradt, nem vált tetté. Ez az én szégyenem, nem valakié, aki nem tett semmit. Ha magadban azt mondod, hogy miért nem tesz már valaki valamit, akkor nézz magadra: te is valaki vagy, és te semmit sem tettél önmagadért, miért várod el mástól, hogy érted bármit is megtegyen? Megérdemled? Szerintem igen, én is megérdemeltem a csontig hatoló húgyszagot.
Szóval, kedves emberek, mondjátok el nekem, nem éreznétek magatokat jobban, ha végre egy bátor ember, aki számotokra nehezen elképzelhető küzdelemben legyűrte önmagát és a tettek fennsíkjára lépett végre, hogy leszállítson egy oda nem illő embert, vagy rászóljon egy mobiltuctuc-os kisköcsögre/kispicsára, szóval ha emellé az ember mellé odaállnátok, és ti is elküldenétek anyukájuk belső szerveibe őket? Gyerekek, maradhattok, de ezen a buszon utazik egy közösség, aki nem folklór előadást hallgatni szállt fel, meg nem holmi eau de homeless (pour homme-less) parfümötszagolni, egyenese a "gyártótól". Szóval emeljétek fel a seggeteket, és nem állam bácsi nyakán lógni és nem mástól várni a megoldást, hanem igenis megdolgozni azért (minden értelemben), hogy jobb legyen nektek. Jah, és segítek: ha a közösségnek jobb lesz, higgyétek el, nektek is jobb lesz. Kezeljétek befeketetésként a jövőbe.
Most pedig vissza dolgozni...