...főképp Budapesten (legalábbis itt vannak jelen a legnagyobb koncentrációban, így lassan fővárosunk egy nagy koncentrációs táborra hasonlít). Istenekkel mindenki találkozott már szerintem, főképp a közlekedés során. Leszögezem, itt most hamis istenekről beszélek, mert ők tulajdonképpen emberek, de csak akkor derül ki, ha egy náluk nagyobb isten (akár hamis is) másképp nem dönt, és vagy pipogyára veri, vagy fel nem tekeredik egy égbe törő dologra az autójával (ekkor az istent éppen karmának, sorsnak, esetleg emberi ostobaságnak hívják).

Az ilyen isteneknek mindent szabad: ők szoktak cikázni az autóikkal a csúcsforgalomban, záróvonalon előznek egész kocsioszlopokat, autópályán jobbról előznek (ha nem villognak/dudálnak le 180-nál), piroson is áthajtanak, embereket lakoltatnak ki, ha pozícióban vannak, akkor elképesztő pénzeket utalnak ki maguknak/saját cégeiknek/pajtiknak/stb., és néha rendőröknek, politikusoknak hívják őket, néha senkinek, ennek ellenére nagy és (kívül-belül) sötét autókkal járnak, bár senki nem tudja, miből van nekik (pl. Budapest belvárosában nem hinném, hogy megterem a bodza).

Egy állami hivatalban dolgozó barátom mesélte (hihetetlen, de vannak olyan állami intézmények, ahol ténylegesen kell dolgozni, barátomat elnézve pedig nem is keveset, ráadásul magas szakmai színvonalon), egy minisztériumi emberke írt neki egy levelet, hogy egy barátja szeretne egy vállalkozást indítani, amihez mindenféle szigorú engedély kell, és ezek megszerzésében segítsenek neki. Barátom válaszul visszaküldte azoknak a jogszabályoknak a listáját (kb. 20), amelyekbe a vázolt módon működő vállalkozás ütközik. Levelét azzal zárta, hogy amennyiben ezek a jogszabályok megváltoznak, akkor nincs semmi akadálya. Erre elkezdték megváltoztatni a jogszabályokat. Egy f*szkalap jóléte miatt egy hazánk természeti kincseit veszélyeztető vállalkozás lassan engedélyhez fog jutni, és ha az megvan, akkor biztos jut neki mindenféle állami és EU-s támogatás is, mert olyan a jogszabályi háttér.

Még a nyáron történt velem, hogy bicikliúton kereszteztem egy forgalmasabb utat. Zöld volt a lámpám, gondoltam teljes nyugalomban áthajtok, amikor is feltűnt egy terepjáró, benne egy dagadt paraszt (nem, ez csak egy sima sudribunkó volt, nem roma, mielőtt elszabadulnának az indulatok), aki valahogy nem akart megállni a lámpánál. Mutattam neki a mi lámpánkat, hogy nézd, ha az zöld, akkor a tiéd piros. Válaszul belefeküdt a dudába. Gondoltam, most már megérdeklődöm, miért ekkora földnélküli szántóvető, és odamenve feltettem neki a kérdést. Persze már csatolta is ki magát: 
"Gyere te giliszta, ha még egyszer mutogatsz, meg sem állok."
"De azt ugye tudod, hogy piros volt a lámpád?"
"De te akkor se mutogass nekem, mert leszedlek a biciklidről! És amúgy is, nekem szabad!" És mutatja a szélvédőjét, amin ott figyel valamilyen idióta rendőrség feliratos matrica.
"Ettől még kurvára nem szabad áthajtanod a piroson!" mondtam neki (naivan).
"De igen, mert szolgálatba helyezem magam, bevitetlek a haverjaimmal, és hülyére veretlek."
Minden további szó fölösleges volt, búcsúzóul lefényképeztem még hátulról az autót (fekete Audi Q7, KXD-***, nem jegyeztem meg, de ha látod magad, a rendőrmatricádat a szilánkosra tört szélvédőddel együtt told fel a seggedbe, hogy a szádon húzhassam ki).

Ez ugyanaz a kategória, amikor a belvárosi bodzatenyésztők csapatnak a verdával, nyomják az igénytelen gépilakodalmast, közben mindenkit legyorsulnak, mindenki elé bevágnak, ha valahol le akarnak parkolni, akkor oda leparkolnak és pont, ha éppen az út kellős közepén jut eszükbe a családot felvenni, az sem érdekli őket, mert ők (hamis) istenek.

És hogy miért is van ez? Egyszerű: ha egy kicsit is meglenne a szándék a politikusokban (mintahogy nincs, és ne legyenek illúzióink, egyik oldalon sincs meg), rendbe tudnák tenni a jogszabályokat és vele együtt a rendőrséget. Most minden túlszabályozott, hogy meglegyenek a kiskapuk, hogy több értelmezés is lehessen, és könnyű legyen a zavarosban halászók dolga. Valóban, abban a pillanatban, hogy a jogszabályok a helyükre kerülnének, ők mehetnének a dutyiba, a többi (hamis) istennel együtt, akiknek egészen addig mindent szabad volt. Komolyan, ezekből olyan frankón meg lehetne gazdagodni, ha jól bekóterolnák őket, csak kamerákat kellene felszereltetni a celláikba, a zuhanyzóikba, és gyakorlatilag mindenhova követni őket vele, és eladni az egészet, mint reality show-t. Természetesen a többi rabnak is bevezetni a tévéjére, ha kedvük szottyanna egy kis friss húsra, akkor mikor menjenek, nyilván ők sem szeretnének szaros ánuszt töcskölni, meg akkor nem fáj úgy, mintha szárazon csinálnák. A többit az igazságosztó blogra hagyom.